TÖRTÉNETEK SZABÓ LŐRINC EMLÉKSZOBÁJÁBÓL
Egy szoba. Sok történet.
A Volkmann utcai lakás nemcsak tárgyakat és könyveket őriz.
Családi emlékek, versek, fordítások, hétköznapi történetek és egy egész korszak nyomai maradtak itt.
Ezekből a történetekből mutatunk meg időről időre egyet.
Közelebb a helyhez, közelebb az életműhöz
Szabó Lőrinc 1935-től haláláig, 1957-ig élt a Volkmann utcában. A lakásban ma is ott áll az íróasztala, körülötte könyvei, bútorai és személyes tárgyai.
A tárgyak azonban önmagukban keveset mondanak. A történetük teszi őket igazán érthetővé.
Ebben a gyűjteményben a lakás múltját, a család életét, Szabó Lőrinc munkáját, olvasmányait és műfordításait, valamint az Emlékszoba mai megőrzésének történetét járjuk körül.
Kiemelt történetek
A VOLKMANN UTCA
1935. májusában – beköltözés a Volkmann utcába
Ekkor költözött be Szabó Lőrinc családjával abba a budai lakásba, amely élete utolsó huszonkét évének otthona lett.
CSALÁDI TÖRTÉNETEK
Lóci a Volkmann utcában
A versekből ismert kisfiú felnőtt. Évtizedekkel később ugyanebben a szobában mesélt arról, milyen volt számára az az ember, akit mások Szabó Lőrincnek hívtak.
AZ EMLÉKSZOBA
Nem múzeumi díszlet
Miért különleges egy olyan emlékhely, amelyet nem utólag rekonstruáltak? És mit jelent ma megőrizni egy szobát, amelyben valóban zajlott az élet?
Elolvasom →
MŰFORDÍTÁS
Shakespeare 1935 nyarán
Alig néhány hónappal a Volkmann utcai költözés után Szabó Lőrinc Erdélyben dolgozott az Athéni Timon új magyar fordításán. Ősszel már a Nemzeti Színház mutatta be.
Elolvasom →
A történetek tovább élnek.
Az Emlékszoba jelenleg nem látogatható, de a hely történeteit addig is megmutatjuk.
Ha szívesen kapna időről időre új képeket, történeteket és híreket a Volkmann utcából, csatlakozzon az Emlékszoba Baráti Köréhez!
Adja meg nevét és e-mail-címét, és időről időre hírt adunk a Volkmann utcából.
Kövessen minket Facebookon és Instagramon is.